Mielőtt beszakad a tető

Napjainkban sok szó esik a globális klímaváltozásról, illetve ennek egyik következményéről, a rendkívül nagy intenzitású esőzésekről. Az utóbbi években gyakoriak voltak az olyan nagy felhőszakadások, melyek korábban csak 30-50 évente, vagy még ritkábban fordultak elő, illetve ezek akár egy szezonon belül többször is bekövetkezhettek.

Milyen hatásuk lehet ezeknek a nagy kiterjedésű lapos-tetők csapadékvíz elvezető rendszereinek tervezésére, melyeknél a leggyakrabban alkalmazott megoldás a leszívásos (vákuumos) rendszer? Ugyanis, ha a rendkívüli körülményekre nem fordítunk kellő figyelmet, akár komoly statikai problémák is bekövetkezhetnek.

A leszívásos csapadékvíz elvezető rendszereket egész közép-Európában 300 l/s,ha záporintenzitási alapadatra ajánlott méretezni.

A fenti táblázat az 1997 és 2008 közötti időszak csapadékvíz méréseit foglalja össze, a tavasztól őszig terjedő időszakban. Látszik, hogy két olyan hónap is van, amikor a zápor-intenzitás meghaladja a javasolt méretezési alapadatot. (A táblázatban a tíz perces záporintenzitás csúcs-részösszegek kerültek rögzítésre.)

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy az ilyen rendszerek tervezésénél hogyan járjunk el? Hogyan vegyük figyelembe a megváltozott időjárási körülményeket, úgy, hogy a gazdaságosság és a biztonság szempontjai ne sérüljenek. A vákuumos csapadékvíz elvezető rendszereket, az ajánlottnál nagyobb záporintenzitásra méretezni nem volna ésszerű, mert ez nagyobb csőátmérőket eredményezne, és ezért ritkábban következne be az ilyen rendszerekre jellemző öntisztulás.

Különösen a könnyűszerkezetes födémeknél javasolható az óvatosság, még akkor is, ha mint közismert, Magyarországon a statikusok jelentős hóteher figyelembevételével méreteznek.

A kézenfekvő megoldás ilyen esetben a vésztúlfolyók tervezése lehet.

Az attika falakban kialakítható vésztúlfolyó nyílások alakja különböző lehet. Kivitelezési (tetőszigetelési) szempontból a téglalap alakú nyílás kiképzése a legegyszerűbb és legmegfelelőbb, a vízszigetelés biztonságos kialakíthatósága miatt. A nyílásokat a tetősík és az attika fal találkozási vonalától számított 5 cm magas küszöbbel javasolt kialakítani, vagyis eddig a magasságig a víz visszatorlódása rendkívüli esetben még megengedhető. A vésztúlfolyó csak az ezt meghaladó vízoszlop magasságnál lép működésbe. A nyílások szükséges szelvény-keresztmetszetének meghatározására könnyen kezelhető diagram szolgál.

A tapasztalatok szerint legkritikusabb a helyzet a klasszikus vápacsatornákkal rendelkező tetőknél. Ilyenkor az első lépés a vápacsatorna szükséges mélységi és szélességi méreteinek meghatározása, ellenőrzése kell, hogy legyen. Ehhez a tervezéshez szintén egyszerű diagram áll rendelkezésre. A vésztúlfolyók száma ebben az esetben általában kettő szokott lenni, mivel a nyílások kialakítására a vápa két végpontján van lehetőség, hacsak nem egy meglévő, magasabb épülethez való hozzáépítésről van szó. A megengedhető küszöbmagasság ebben az esetben mindig a vápa mélység fele.

Nagykiterjedésű lapos-tetőknél gyakran előfordul, hogy a vésztúlfolyó rendszert egy másodlagos leszívásos rendszer kialakításával oldják meg, pl. a túl hosszú víz utak miatt. Ezeket a rendszereket a várható legmagasabb rendkívüli, és az ajánlott záporintenzitás különbségére érdemes méretezni. A kitörési pontot pedig nem javasolt a közműhálózathoz csatlakoztatni, mert az, a rendkívüli körülmények miatt, jelentősen túlterhelt. Ilyen esetben érdemes tehát a csapadékvizet közvetlenül a terepre vezetni. Normál üzemi körülmények esetén a másodlagos vésztúlfolyó rendszer mindig száraz.

A vésztúlfolyó nyílások és a vésztúlfolyó rendszerek tervezésének még egy fontos oka is lehet. Ez pedig a külső közműhálózat kapacitása, elvezető képessége, illetve az ezzel kapcsolatos bizonytalanság. Ugyanis más méretezési eljárást, segédleteket és irányelveket alkalmaznak a létesítmények csapadékvíz elvezető rendszereit tervező épületgépész-, és a külső közműhálózatokat tervező építő mérnökök. Utóbbiak más logikát követve, nagyobb kockázatvállalással méreteznek.