Politikai konszenzust sürget a Társaság a Lakásépítésért Egyesület

Budapest, 2008. október 17. - A központi költségvetés lakásügyi előirányzata 2007 évet követően mintegy 35 milliárd forinttal csökkent, így 2008 évben 190,7 milliárd forint volt lakásügyre elkülönítve. Ez a költségvetési kiadási főösszeg 2,11%-a, a GDP-hez mérten meghatározva pedig 0,7%.

Az elmúlt évben nemhogy az inflációt nem követte, hanem abszolút értelemben is csökkent a lakásügyre fordított központi szerepvállalás.

Az Egyesület számításai szerint akár csak a 2007 év után elvont 35 milliárd forint visszapótlásával is egy nagyon komoly bérlakás építési programot lehetne finanszírozni, amely ennek az összegnek a többszörösét kitevő likviditást adna a jelenleg komoly válságban lévő építőiparnak, egyúttal az egyre aggasztóbb gazdasági helyzetből is kiutat mutathatna, valamint biztos, konzervatív finanszírozási célt adhatna a magyar bankoknak.

A lakásügyi kiadások jellemzően a „szocpol” jellegű támogatások, a támogatott lakáshitelek és a lakástakarék-pénztári termékek támogatása között oszlanak meg. Ezek között a jogcímek között vegyesen szerepel a lakásépítések és a használt lakások megszerzésének támogatása.

Arról kevés szó esik, hogy a lakásépítések támogatása voltaképpen „nullszaldós” a központi költségvetésnek. A lakásépítések ugyanis munkahelyeket teremtenek, és jelentős gazdaságélénkítő hatásuk van, amely jelentős adó- és járulék bevétellel jár. A lakásépítések támogatása révén az állam úgy tud elérni kiemelt társadalmi, szociális célokat, hogy mellette komoly gazdaságélénkítő hatást is kifejt, hazai munkahelyeket teremt, likviditást ad a lánctartozásokkal terhelt építőipari szegmensnek.

A lakásépítések száma az utóbbi években drasztikusan visszaesett, és a jövőben épülő lakásszám előrejelzéséhez használt „használatbavételi engedély” számadatok tovább visszaesést sejtetnek.

Az Egyesület szerint politikai ciklusokon átívelő konszenzusra van szükség a parlamenti pártok között a lakásépítések támogatásával kapcsolatban. Erre azért is szükség van, mert a mintegy 4,2 millió magyarországi lakásállományt feltételezve, minimum 40 – 50 ezer új lakásnak kellene épülni évente, hogy a magyar lakásállomány elöregedése megálljon. Ennek az az oka, hogy egy átlagos minőségű lakóház hasznos élettartama (ameddig gazdaságosan felújítható) hozzávetőleg 100 év – a panellakások esetében viszont ez az időszak jóval rövidebb.

Konszenzus kell azért is, mert a ciklikus lakásépítések miatt pl. a panellakások élettartama is egy szűk időszakban fog lejárni. Az erre való felkészülés több évtizedes előretekintést és tervezést igényel.

Az építőipari ciklusok kiegyenlítése az ipar érdeke is, hiszen ez szolgálja a kapacitások egyenletes kihasználását és a stabil munkahelyteremtést.

A Társaság a Lakásépítésért Egyesület üdvözli, hogy az Önkormányzati Minisztérium szervezésében hamarosan ismét összeülhet a Nemzeti Lakáspolitikai Tanácsadó Testület, ahol számos területről érkező szakember részvételével mód nyílik a lakásügyet érintő kérdések áttekintésére. Ez a jelenlegi gazdasági helyzetben (pl. lakáshitelekkel kapcsolatos bizonytalanságok és a devizahitelezés megszűnése) egyre sürgetőbb feladat.

A jelen világgazdasági helyzetben állami szinten cselekvési programot kell készíteni, aminek szükségszerű eleme a lakásépítések, az ingatlanfinanszírozás kérdéseinek áttekintése, és a jelenleginél szélesebb állami szerepvállalás meghatározása. Amennyiben erre nem kerül sor, az a lakásépítések számának további drasztikus csökkenését, ezzel együtt gyárbezárásokat, az ipari kapacitások visszafejlesztését, elbocsátásokat, a GDP szűkülését, és a magyar lakásállomány további elöregedését vonja magával.

Az Egyesület szerint egy állam által koordinált és felügyelt bérlakás építési program lehet a megoldás a jelen helyzetre. Az Egyesület ennek érdekében készített egy megvalósíthatósági tanulmányt, ezzel is próbálja segíteni a döntéshozók munkáját.

További információ:

Társaság a Lakásépítésért Egyesület Tel.: (1) 464-7049 Web: www.lakasepitesert.hu