Alaprajz - kockás papíron

(Frissítés: 2017. november)

Talán nincs is olyan családiház tervezéssel foglalkozó építész, akinek ne kapott volna még az „Ilyen házat szeretnék” mondat kiséretében egy kockás papírt, rajta az építtető által megálmodott ház alaprajzával. Jó esetben erre a tervezés megkezdése előtt kerül sor, rosszabb esetben csak a sikertelen vázlatterv(ek) után.

Bár a legtöbb építész nem kifejezetten örül ennek, mégis egy ilyen vázlat sokat elárul arról, milyen elképzelései vannak az építtetőnek leendő otthonáról. Utal a helyiségek számára, méretére, egymás közötti kapcsolatukra. Arra természetesen nem alkalmas, hogy a tervező változtatás nélkül „megrajzolja”. Tulajdonképpen funkciósémáról van szó, tervrajznak nem nevezhető. Helyiségek egymás mellé helyezése folytán még nem jön létre az épület, hiszen a legtöbb esetben:

• a háznak még nincs megfelelő szerkezete, tömege, tetőformája, homlokzata, térkapcsolatai
• nem veszi megfelelően figyelembe a telek méreteit, tájolását, lejtését
• nem felel meg az építési előírásoknak
• egy ilyen vázlat általában nem számol a falak vastagságával sem, pedig már a válaszfalak feltüntetése is boríthatja az elképzelést, nem beszélve a vastagabb teherhordó falakról
• a helyiségek alul- vagy túlméretezettek
• a pince- és/vagy az emelet alaprajza nincs összehangolva a földszinttel
• az sem kizárt, hogy az adott funkcióra az építész – mivel ez a szakmája – lényegesen jobb megoldást tud javasolni.

Az internet terjedése folytán kezd háttérbe szorulni a kockás papír, egyre többen korszerűbb módon öntik formába gondolataikat. Megjelentek a különféle háztervező programokkal készített alaprajzok, tömegmodellek. Bár ez nyilvánvalóan fejlettebb technika, de lényegében ugyanúgy funkciósémának fogható fel.

Alapjaiban tér el ezektől a harmadik változat, mikor az „Ilyen házat szeretnék” mondat kíséretében már nem az építtető saját elképzeléseit kapjuk meg, hanem az interneten talált, valamelyik honlapról kimásolt alaprajzot, látványtervet. Az egyes honlapokon szereplő tervek az eredeti tervezők szellemi termékei, másolásuk másik tervező részéről szerzői jogot sért. Így abban az esetben, ha valaki rátalált a számára megfelelő háztervre, legcélszerűbb az eredeti tervezőhöz fordulnia, vagy hozzájárulását kell(ene) kérnie az adaptációhoz, továbbterveztetéshez.

A leendő épület tervezgetése jó alkalom az építkezőnek arra, hogy még azelőtt, hogy építészhez fordulna, számos dolgot átgondoljon családi házával kapcsolatban. Nézzünk ezek közül néhányat:

Mekkora legyen az épület alapterülete?

Az első feladat annak kiszámolása, hogy anyagi helyzetünk mekkora alapterületű épület megépítését engedi: mennyi a saját erő, és mekkora hitel törlesztését tudjuk vállalni. Ha megvan az összeg nagysága, tájékozódjunk több kivitelező cégtől a hasznos m²-re vonatkoztatott építési költségről. Mivel az építési költség nagyon sok tényezőtől függ, ezért ne számítsunk pontos összegre, de a leendő épület alapterületének nagyságrendjét azért meg tudjuk határozni (ha ez lényegesen kisebb, mint amit szeretnénk, szóba jöhet az építkezés ütemezése is, későbbi hozzáépítés, tetőtérbeépítés formájában). A hozzávetőleges m² már kellő támpontot ad az építésznek, milyen méretű helyiségekben gondolkodhat.

Földszintes vagy emeletes?

Fontos szempont, hogy földszintes, vagy emeletes házat szeretnénk. Ha már megvan az építési telek, ez sok esetben nem is kérdés: a telek beépíthetősége dönti el, hogy mekkora az a bruttó (falakkal együtt számolt) terület, ami egy adott telek esetén beépíthető. A bruttó területből vonjunk le cca. 25%-ot, így megkapjuk a hasznos alapterület nagyságát. Ebből lehet következtetni arra, hogy valamennyi tervezett funkció elfér-e a földszinten. A földszintes elrendezés lényegesen kényelmesebb, de költségesebb megoldás, mint pl. a többszintes, mivel ugyanakkora hasznos alapterülethez több alapozás és tetőszerkezet tartozik. Ha ragaszkodunk a földszintes elrendezéshez, erre már a telek kiválasztásnál gondolni kell.

Egybefüggő terek a lakásban

Ha összekapcsoljuk az egyes funkciókat, egy teret alkot a nappali, az étkező, a konyha, az emeletre vezető lépcső, és a felső szintet még egy galéria is összeköti a földszinttel, akkor még viszonylag kisebb alapterületű épületnél is látványos belső teret hozhatunk létre. Át kell azonban gondolnunk, hogy a használat során emiatt milyen kompromisszumokat kell majd kötnünk. Az un. amerikai konyhával kapcsolatban pl. legtöbbször csak a szagelszívó problémája jut az eszünkbe, holott érdemes foglalkozni a használat közben keletkező zajokkal is. Nem biztos, hogy aki a konyhában főz, ugyanazt a TV adást szeretné nézni (hallgatni), mint ami a nappaliban megy. A nappaliból a galérián keresztül felhallatszódnak a zajok az emeleti hálószobákba, zavarva azt, aki aludni szeretne, vagy a gyerekeket a tanulásban. Mindez fordítva is igaz. Különbözőek vagyunk, vannak, akiknek ez semmilyen gondot nem jelent, ugyanakkor mások számára állandó feszültség forrása lehet.

Számomra mindenesetre az a legszimpatikusabb, ha az étkező, nappali, konyha, ha egy légtérben is van, de mindegyiknek van saját, jól elkülöníthető területe. Így, ha a használat során mégsem válik be ez a megoldás, mód van egy hagyományosabb elrendezésre, az egyes terek leválasztására. Előny lehet ez egy későbbi eladás esetén is (igaz, a legtöbben nem azért építenek családi házat, hogy eladják, de ezt a lehetőséget sem lehet kizárni).

Gyakori, szép térkapcsolatot eredményező elrendezés, mikor az étkező a lakás központja, közvetlen kapcsolatban a nappalival és a konyhával, innen indul a tetőtérbe vezető lépcső, vagy egyszintes lakás esetén az a közlekedő folyosó, ahonnan a hálószobák és a fürdőszoba megközelíthető. Előnye az is, hogy ilyenkor a közlekedéshez mindenképpen szükséges terület az étkezőt növeli, tágasabb összefüggő teret eredményezve.

Elkülönített funkciók

Ha az összefüggő, nagy terek látványánál fontosabbnak érezzük azt, hogy az egyes funkciók ne zavarják egymást, célszerűbb azt a megoldást választani, hogy a nappalit és az étkezőt külön térként kezeljük, és a közlekedésre egy nagyobb előteret hozunk létre. Így a hálószobák akár a földszinten, akár az emeleti szinten vannak, zavartalanul közelíthetők meg.

Honnan nyíljon a lépcső, és mennyi helyet igényel?

Ez a kérdés nyilvánvalóan kapcsolódik az előzőekhez. Szép a nappaliból induló lépcső, de korlátozhatja a nappali használatát. Számomra mindenesetre szimpatikusabb, ha a lépcső az étkezőből indul, tehát látványos is, mégis a nappaliban zajló tevékenység különösebb zavarása nélkül fel lehet jutni az emeletre. Ha teljesen szeparált használatot szeretnénk, a lépcsőt az előszobából célszerű indítani.

A lépcső mérete nagyban függ attól, milyen méretű családi házat építünk, mennyire kell takarékoskodnunk a hellyel. Egyértelmű, hogy minél több helyet szánunk rá, annyival kényelmesebb lesz. Fel lehet jutni az emeletre - és az előírásoknak is megfelel – 80 cm széles lépcsőkaron is, amely húzott, 20 cm magas fokokat tartalmaz, de nem lesz túl kellemes érzés. Családi háznál a lépcső karszélességét 0,80 – 1,10 m, a fellépők magasságát 15-20 cm között szoktuk megválasztani.

Állhat a lépcső két egyenes karból és pihenőből, de lehet a fordulónál, vagy teljesen húzott fokos (csigalépcső) is.

Hálószobák

A hálószobák egy családi házban általában elkülönített területen, egy külön közlekedőből közelíthetőek meg, ahonnan a fürdőszoba is nyílik. Praktikus ezt a folyosót úgy kialakítani, hogy ne csak közlekedésre, hanem beépített szekrényekkel tárolásra is alkalmas legyen. Célszerű egy szülői hálónak és két gyerekszobának mindenképpen helyet biztosítani, még akkor is, ha a gyerekszobák mérete emiatt éppen, hogy csak eléri a minimális szoba méretet. Tetőtérbeépítésnél csak az 1,90 m feletti terület számít bele a helyiség hasznos alapterületébe, így a tetőtérben még egy kisebb szoba is tágasabbnak hat. Kis alapterület esetén pl. egy tolófal alkalmazása megoldást jelenthet a gyerekszobák esetenkénti összenyitására, illetve a leválasztására is. A szülői háló mérete természetesen nagyobb, legalább 11-12 m² közötti legyen. Ha az alapterület engedi, érdemes a gyerekek számára külön zuhanyzót kialakítani, vagy a helyét a későbbiekben biztosítani.

Dolgozó szoba

Ha van rá lehetőségünk, többszintes elrendezés esetén praktikus megoldás a földszintre a nappalin kívül még egy szobát tervezni. Több funkciója lehet:

• Dolgozó szoba. Sokan dolgoznak otthon (is), egy külön szoba sokkal nyugodtabb munkát tesz lehetővé. Ha ügyfelekre is kell számítani, legjobb, ha az előtérből nyílik, egyébként akár egy nagyobb tolóajtóval is leválasztható a nappalitól, összenyitva pedig annak terét növeli.
• Vendégszoba. Ha zuhanyzó-WC is kapcsolódik hozzá, ideális vendégszoba céljára. Nemcsak azoknak, akik szeretnek több napra vendéget fogadni, hanem pl. ha egy beteg nagyszülőt ápolunk.
• Nagyobb, már felnőtt gyerekeink is zavartalanabbul élhetnek itt, míg nem lesz saját lakásuk.

Ma már elég gyakori, hogy a mosás, szárítás, vasalás céljára külön helyiséget tervezünk. Nem kell, hogy nagy legyen, már 3-4 m² is megfelel erre a célra. Azon viszont érdemes elgondolkodni, mennyire célszerű az elterjedt megoldás, ami szerint a pincében, esetleg a földszinten helyezzük el - emeletes ház esetén is. A használat szempontjából mindenesetre sokkal praktikusabbnak, és kevésbé fárasztónak tartom, ha ez a helyiség a hálószobákkal egy szinten található.

Fedett terasz

A csak napellenzővel védett terasz helyett számomra megbízhatóbb, jobb megoldás, ha a terasz egy része olyan módon fedett, hogy fölé nyúlik az épület tetőszerkezete, vagy a fölötte lévő szint. Nyáron, kánikulában is kellemes hely, ahol egy hirtelen jött eső, szél sem zavarja meg a kinti tartózkodást. Természetesen kapcsolódjon hozzá olyan teraszterület is, ami nincs lefedve. Arra figyelni kell, hogy a fedett terasz lesötétíti a mögötte lévő helyiséget, így azt a másik homlokzat felé is meg kell nyitni. A méreténél abból induljunk ki, hogy egy nagyobb étkezőasztalt el tudjunk helyezni alatta. A megfelelő méretű fedett terasz alá van támasztva, így területének egy része beleszámít a beépítettségbe!

Szabó Adrienn építész tervező