Pályázat előtt

Tavaly megszűnt a családi ház építéséhez felvehető szociálpolitikai kedvezmény. Azóta új szempontok kezdtek el érvényesülni a családi ház terveztetésben - nekem mindenesetre ez a tapasztalatom. Akinek számít pár millió forint családi háza építési költségeihez – és kinek ne számítana? – az a terveztetés időpontját az éppen aktuális pályázat kiírásához köti.

Viszonylag új, de elgondolkodtató tendenciáról van szó, amivel kapcsolatban problémát érzek. Első ránézésre logikus lépésről van szó: terveztetni akkor optimális, ha minden szempont ismert. Ha megvan a pályázati kiírás, a tervező olyan tervet készíthet, ami annak tökéletesen megfelel.

Mi akkor a gond?

Ha a feltételeknek megfelelő épület építéséhez biztosan járna a pályázati pénz, akkor az előbbi módszernek nyilván csak előnyei vannak. Azonban sokkal inkább életszerű, hogy korlátozott a keret, tehát nem jut belőle mindenkinek, és a pályázat akár idő előtt is lezárulhat - mint ahogy legutóbb a Zöld Beruházási Program is. Elindul tehát a versenyfutás az idővel: tervezőt kell keresni, és elkészíttetni a tervet.

A jó terv elkészítése azonban időigényes feladat, akár hónapokig is eltarthat. Nem érdemes elsietni, mert az ember akár egész életét leélheti egy olyan házban, amivel nincs megelégedve.

Az első gond tehát akkor merülhet fel, ha valakinek nem sikerül elsőre megtalálnia a számára ideális tervezőt. A tervező és megbízó között fontos az összhang, az egymásra hangolódás, a tervezőnek rá kell éreznie, hogy megbízója valójában mit is szeretne, illetve felkészültnek is kell lennie. Lehet, hogy csak második-harmadik próbálkozásra sikerül ilyen tervezőt találni.

Ha megvan a tervező, következik a vázlattervi időszak. Ez még a legszerencsésebb esetben is eltarthat néhány hétig. A tervező elkészíti a terv első változatát, ami szerinte az adott helyszínre a legjobb, de nem biztos, hogy ez az építtetőnek is tetszik majd. Minden ember más, mások az elképzelései a ház stílusával, a helyiségek méretével, tájolásával, megvilágításával és még számtalan egyéb dologgal kapcsolatban. Lehet bármennyire is részletekbe menő a tervezés előtti megbeszélés, a többszöri módosítás természetes folyamat. Szükség lehet ugyanakkor  – a terepviszonyok miatt – geodéziai felmérésre is, sokszor enélkül még vázlatterv sem készíthető. Ezekhez mind idő kell.

Hogyan lehet időt nyerni?

Azzal mindenképp, ha erre a két időigényes fázisra még a pályázat kiírása előtt sor kerül. Az előny az előbbiekből egyértelműen következik:

• Egyrészt már van egy tervező, akiben az építtető megbízik, aki ismeri az igényeit, a telek adottságait, a helyi építési előírásokat.
• Másrészt elkészült egy leegyeztetett vázlatterv, amit nagy valószínűséggel módosítani lehet a pályázati szempontoknak megfelelően: csökkenteni lehet a helyiségek méretét, esetleg számát, változtatni lehet a fűtési módon, a falszerkezeten, a hőszigetelés vastagságán, a nyílászárók méretein, alkalmazni lehet az alternatív energia forrásokat. Ilyen jellegű módosítások a normál vázlattervi időszakban is rendszeresen előfordulnak.

Előfordulhat persze, hogy teljesen új tervrajzra lesz szükség, azonban ezek az előzmények még ebben az esetben is komoly előnnyel, időmegtakarítással járhatnak.

Kérdés, hogy ez mekkora pluszköltséget jelenthet?

Nehéz megbecsülni, mert sok tényezőtől függhet:

• a kiválasztott tervező tervezési díjának mértékétől,
• a vázlatterv készültségi fokától
• attól, hogy mennyi módosításra lesz szükség,
• mennyi idő telik el a vázlatterv kidolgozása és a terv folytatása között,
• és végül: felhasználható-e egyáltalán az elkészített terv.

Ezek miatt a költségtöbblet változó, előfordulhat, hogy eléri a százezres nagyságrendet is. Annál azonban mindenképpen kisebb a veszteség, mint mikor valaki - megtörtént eset – egy héttel lemarad a pályázat beadásáról, és kész engedélyezési terv birtokában várhat a következő pályázati kiírásra.  Nemcsak az építkezést nem tudja elkezdeni, de az engedélyezési terv módosítása már valóban nagyobb munka, mivel építészetileg is részletesebb, társtervezői munkarészekkel kiegészített tervről van szó.